A parlamenti üzenet? Gondolkoznom kellett rajta, nehéz volt bármire is koncentrálni egy csaknem teljesen elpusztult otthon fertőtlenítőszagú előterében, így valamivel távolabb füstölt Emerenc múltja, a máglyára dobált, rengeteg emléket őrző párnák, fakanalak, naiv és ómódi háztartási eszközök. Hirtelen azt sem tudtam, elhoztam-e a díj dobozát abban a lelkiállapotban, amiben az eseményeket átéltem délelőtt, az bizonyos, hogy volt a fényképezés után még egy irreális mozzanat, egy kollegámmal együtt egy különterembe ültettek, és a televízió munkatársa arról faggatott, mit gondolok, kinek köszönhetem, hogy megélhetem ezt a napot, én azt feleltem, például Emerencnek is, aki mindent elvégzett körülöttem, ami visszafogott volna az írástól, hiszen minden látható eredmény mögött áll egy láthatatlan személy, aki nélkül nincs életmű...