Életünk legromantikusabb és legemlékezetesebb eseményei közt az első randevú(ink) kétségkívül szerepel(nek). Dőljünk hátra (már, ha ülünk), hunyjuk be a szemünket (ha éppen nem vezetünk) és emlékezzünk vissza az első randira mostani kedvesünkkel.

Lelki szemeink előtt biztos feldereng a nagy esemény előtti izgalmas készülődés, a teljes pánik a ruhásszekrény előtt ("Inkább el se megyek! Nem tudok mit felvenni!"), a sírógörcs és idegroham határmezsgyéjén tett séta, amikor a pont ma és pont a homlokunk közepén megjelent tekintélyes pattanást a teljes megsemmísítés szándéka förtelmesen lüktető és nedvedző furunkulussá változtatja...