A háborús filmek egyik etalonja maximálisan hiteles, lévén írója és rendezője a vietnámi háborút megjárt Oliver Stone ifjúkori emlékeit építette bele a történetbe. A történetbe, melynek hőse, Chris Taylor fura figura. Jómódú családból való, s bár nem követett el semmi törvénybe ütközőt, mégis a keletre küldött seregben kötött ki, ahol többnyire súlyos bűnözők masíroztak, akik így kívánták lerövidíteni a komoly börtönbüntetést. Taylor önként jelentkezett a seregbe, hogy hazáját szolgálja. Csakhogy a dzsungel, a háborúval járó halálszag, a rettegés és az őrület még a legelvetemültebbeket is kikészíti, nemhogy az egyetemnek hátat fordító idealistát, aki nemcsak fizikai, de lelki értelemben is alámerül a földi pokolban. Mennyire képes az ember ember maradni, amikor alig pár órás készenléti alvások és hőséggel, páratartalommal, rovarokkal és egyéb lényekkel teli környezetben kell menetfelszerelésben haladni egy olyan cél felé, mely a vértől és értelmetlenségtől egyre homályosabb, s talán (szellemileg) élve el sem érhető?!

Stone két igen eltérő, ám egyaránt erős karaktert állít a szakasz élére, miközben egyre mélyebbre ereszkedik alá az őrületbe, magával rángatva a való világban otthonosan mozgó főhőst, aki olyan tapasztalatokkal lesz gazdagabb, melyeket szerencsésebb lett volna kihagynia. Amerika szégyene és a mindenkire másképp ható háború értelmetlensége realista, túlzások nélküli formában jelenik meg, remekül érzékeltetve, hogy a vizuális borzalmaknál is van rosszabb: a szellemi szörnyűség. Az ifjú kulcsfigurát Martin Sheen fia, Charlie Sheen alakítja, míg a két felettes szerepében az utóbbi időben méltatlanul keveset foglalkoztatott Tom Berenger, valamint Willem Defoe remekelnek. A stáb egyébként nemcsak Sheen színészdinasztiából való: szerepel Anthony Quinn fia, Francesco Quinn, illetve Matt Dillon bátyja, Kevin Dillon, sőt, ha jól figyelünk, – kisebb szerepekben – felfedezhetjük Johnny Deppet és Forest Whitakert is.

A bő húszesztendős, mindenféle hatásvadászattól mentes mozi felett pedig nem járt el az idő: ma is ugyanúgy lélekbe markol, felkavar és arcba rúg, mint annakidején. Bárcsak a „címzettek” is tanulnának belőle…

Szakasz (Platoon) – 1986, 120 perc

Főszereplők: Charlie Sheen, Tom Berenger, Willem Defoe, Forest Whitaker

Zene: Georges Delerue

Rendező: Oliver Stone

Oscar-díj: Legjobb rendező (Oliver Stone), Legjobb vágás (Claire Simpson), Legjobb hang (John Wilkinson, Richard D. Rogers, Charles Grenzbach, Simon Kaye), Legjbb fényképezés (Arnold Kopelson)