A csavaros történet varázsán túl nem is annyira a húzónévnek bedobott Bruce Willis, mint az akkor 11 esztendősen Oscar-díjra felterjesztett Haley Joel Osment alakításától voltak odáig meg vissza a kritikusok és a nézők!

No de lássuk a sztorit, melynél nemcsak arra érdemes vigyázni, hogy mennyit árulunk el belőle, de arra is ügyelnünk kell, hogy mindezt miként tálaljuk! (Aggodalomra semmi ok, óvatosak voltunk és nem lőttünk le egyetlen poént sem!)

A gyermekpszichológus Malcolm Crowe boldog ember, csodálatos feleségével tökéletes harmóniában élnek, ám van, aki mindezt egyáltalán nem nézi jó szemmel! Felnőtté lett egykori betege nemcsak betör az orvos lakására, de vélt sérelmeiért fegyverrel vesz elégtételt…

Fél év telt el a tökéletes idill szertefoszlása óta. A szakember, aki oly sok mindenkit próbált meggyógyítani, önmagán nem képes segíteni: bárhogy is igyekszik, kedvese keresztülnéz rajta, nyoma sincs az egykori lángolásnak. Ráadásul a munka sem megy úgy, mint régen. Aktuális páciense, Cole Sear szörnyű dolgokat lát, s e víziók nemcsak álmában, de ébren is kísértik. A kisfiú egyetlen reménye, az önmagában is mindinkább kételkedő doki azonban bárhogy is igyekszik, nem nagyon talál megoldást a gyermek problémájára, s eredménytelen kísérletei egyre jobban felőrlik.

A lassú, precíz léptekkel haladó filmalkotás hihetetlenül erős csattanója nemcsak a néző azonnali bocsánatát nyeri el a műfaj komótos tempójáért, de szinte belső késztetést vált ki belőle, hogy az új ismeret birtokában újranézze e remeket.

A nagyszerű thriller kiváló ajánlólevélnek bizonyult az ötletgazda alkotó számára, akiről kevesen tudják, hogy a Stuart Little, kisegér forgatókönyvét is jegyzi. M. Night Shyamalan azonban azóta is a Hatodik érzék sikerének árnyékában él, s hiába készített négy szélesvásznút az ezredforduló után, filmjei egyre kevesebb érdeklődőt vonzanak.

Hatodik érzék (The Sixth Sense) – 1999, 107 perc

Főszereplők: Bruce Willis, Haley Joel Osment, Toni Colette

Zene: James Newton Howard

Rendező: M. Night Shyamalan