Manapság talán már nem is annyira történelmi múltjáról, mint inkább vidám és barátságos hangulatáról, a Kölni Karneválról, a kölnivízről, saját sörkultúrájáról, csoki szökőkútjáról és romantikus Rajna-panorámájáról nevezetes. A város jól ötvözi a lendületes modern életstílust történelmi és kulturális örökségével. Egyetlen pillanatra sincs hiány látnivalóban, eseményekben; élőzene, színház, nyüzsgő bevásárló utcák, modern üvegpaloták, sétányok egyvelege. Ez ma Köln, Németország negyedik legnagyobb városa.

A mai Köln helyén az első települést a germánok alapították, majd 50-ben lett római város. A középkorban zarándokhellyé vált, mint a három királyok, Szent Orsolya és Nagy Szent Albert ereklyéinek őrzőhelye. Köln híres egyeteméről is. A Kölni Egyetem Európa egyik legrégebbi egyeteme: 1388-ban alapították. Napjainkban 44 000 hallgatójával az egyik legnagyobb egyetem Németországban.

A várost Németország TV-fővárosaként is emlegetik. Itt készül a német produkciók 30 %-a. A városban székel a WDR, Deutsche Welle, RTL, Vox és a VIVA csatorna is.

Ami mindenképp eszünkbe jut Kölnről, az a katedrálisa: minden kétséget kizáróan ez a város legmeghatározóbb épülete. Közvetlenül a Rajna-parton, a pályaudvar mellett magasodik a város fölé. Az eget ostromló templomot a XIII. század közepén kezdték el építeni. A kölni érsek 1164-ben megszerezte a három betlehemi király hamvait, és egy kivételesen szép, új katedrálisban szerette volna elhelyezni. Megkezdődött hát a templom építése, amit pestiesen szólva nem kapkodtak el: majd 632 év múlva fejezték be. A 157 méter magas dóm időtlensége kevés szemlélőt hagy hidegen. Az eltévedős turistáknak is kiváló tájékozódási pont, mert mindenhonnan jól látszik, és a város központjában található.

Tizenkét román stílusú templomot fedezhetünk fel a belvárosban, emellett rengeteg régészeti emléket is találunk a római korból: tornyokat, kapukat és a Praetoriumot (kormányzói palota). A XIII-XIX. századi festészet rajongói mindenképpen látogassanak el a Wallraf-Richartz Múzeumba. Aki viszont a kortárs művészet híve, a Ludwig Múzeumban többek között Lichtenstein, Segal, Andy Warhol és Picasso képeivel találkozhat.

Ha Köln, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kölnit. Az illatszer eredete valahol az ókori Egyiptomban keresendő, ám világméretű elterjedését Köln városának köszönheti. A legenda szerint Franz Maria Farina szerzetes nászajándékba adta a gyógyszerként is használatos csodavíz receptjét egy kölni hivatalnok fiának, Wilhelm Mülhensnek (1792), aki azonnal kölnigyártásba kezdett. A titkos alapanyagú terméknek hatalmas sikere lett és uralkodók, művészek egyaránt használták mosdatlan testszaguk elfedésére. A napóleoni megszállás idején a francia katonák is szorgalmasan küldözgették a parfümöt szeretteiknek: innen ered az eau de cologne, vagyis a kölni víz elnevezés. A franciák, hogy könnyebben tájékozódjanak a város összes házát megszámozták. Így kapta a kölni készítő hely a 4711-es házszámot, s vált később a világhírű parfüm, a Farina márkanevévé. A Glockengasse 4711-es számú ház ma is áll, gyönyörűen felújították. Érdemes megnézni a kölnivíz történetét bemutató kiállítását.

Az egykori Imhoff-Stollwerck, ma Lindt csokoládémúzeumban mindent megtudhatunk a kakaós édességről. Csokitörténelem mellett itt találjuk a város csodakútját, melyből naponta 200 kiló folyékony csoki csurgadozik alá. A vágyak e szökőkútjából pedig kóstolni is szabad: vékony nápolyi szeleteket mártogathatunk az édes masszába.

Bármerre járjunk Kölnben, mindenfelé utcazenészekbe, aszfaltművészekbe, vidám, bohém alakokba botlunk. A kölniek híresek könnyed életfelfogásukról, és arról, hogy nem vetik meg a földi örömöket. A Rajna-part tele van kávézókkal, sörözőkkel, dzsesszkocsmákkal. Nyaranta különösen kellemesek a nyitott teraszok. Ha erre járunk, ne felejtsük el megkóstolni a kölnit. No, nem a pacsulit, hanem a sört, a Kölsch-t! Ez a kétdecis "csőpohárba" csapolt, enyhén gyümölcsös nedű ugyanúgy a város jelképe, mint a dómja. Rendeljünk mellé tipikus Rajna-vidéki étket: "Himmel und Ääd"-ot (krumplipüré, füstölt véres hurka almaszósszal és szalonnával) vagy "Kölscher Kaviar"-t (véres hurka hagymakarikákkal és uborkával).

Február végén valósággal felbolydul a Rajna-menti nagyváros. Hangos zeneszóval maskarás-jelmezes felvonulókkal veszi kezdetét a Kölni Karnevál a világ egyik legnagyobb hagyományőrző ünnepe, amelyet a helybéliek ötödik évszaknak is neveznek, s amely évről-évre több mint egymillió látogatót csalogat az utcákra. A fesztivál ideje alatt egymást követik a parádék, a bálok, egészen hamvazószerdáig. Az ünnepséget a boszorkányok bálja nyitja. Innentől kezdve pedig éjjel-nappal tart az ünneplés az utcákon, tereken, báltermekben és kocsmákban. Szinte mindenki jelmezbe bújik. Megválasztják a karnevál három jelképes figuráját, a karnevál hercegét, szűzét, és földmívesét. A herceg átveszi a polgármestertől a város kulcsát, s innentől kezdve ő a felbolydult város fura ura. A felvonulásokon feldíszített autók, óriási figurák, megszámlálhatatlan zenekar, lovak százai és vidám gyalogosok ezrei mókáznak, bolondoznak, táncolnak. A mulatozásnak hamvazószerda vet véget. A jelmezek egy évre visszakerülnek a szekrényekbe, ám azonnal megkezdődik a visszaszámlálás is: hiszen a több száz karneváli egyesület minden esztendő 11. hó 11. napján, 11 óra 11 perckor újra munkához lát, hogy előkészítse a következő évi karnevált.

Legalább egy hosszú hétvégét érdemes Kölnben eltölteni, garantáltan nem fogunk unatkozni. Köln karneválváros, ami eleve kizárja a mogorvaságot. A mindennapi élet jóval fesztelenebb és vidámabb, mint más német városokban. A kölnieknek megvan a saját dialektusuk és sörük. Mindkettő Kölsch. Azon sem kell csodálkozni, ha egy kölni étteremben vagy kocsmában "Halve Hahn"-t rendelsz, nem egy fél kakast kapsz, hanem egy sajttal töltött rozscipót. Vigyázat! A kölniek bohókásak, és értik a viccet…