Az előbbiben nincs félelem, csak tánc, zene, napsütés, koktélok, jóképű aranybarna bőrű srácok, és formás idomú, észveszejtő bombanők. Mintha az egész város kint élne a strandon, rúgják a bőrt, isszák az üdítőket, egy szál bikiniben élik végig az életet. A szamba és salsa zenéjére jár a lábuk. Itt mindenki táncol, boldog és felszabadult. Az utóbbiban sötét arcú, felfegyverezett emberek állnak az utcán és kérdés nélkül lőnek. Itt nincsenek utcanevek, nincsen közmű, posta, a házak, a lakosok nincsenek nyilvántartva, és minden feketén megy. Az egyiket úgy hívják Copacabana, a másikat favella.

Rió az ellentétek városa. Az utca egyik részén egy szupergazdag csemetéknek fenntartott magániskola, havi 1000 dolláros tandíjjal, 5 méterrel távolabb pedig már az életükért küzdenek a srácok, és ahol ha néha lőnek, akkor az eltart pár napig, és tűzszünet van a sulikban is. Ez, kérem szépen, Rio de Janeiro ('januári folyó'), Brazília egyik legismertebb városa, sokak szerint egyben Dél-Amerika legszebbje is! Lakosainak számát, elővárosaival együtt, 11-12 millióra becsülik. Az ország fővárosa volt 1960-ig, jelenleg a második legnagyobb brazil város.

Riót a világ 7 csodája közé sorolják, ami egy cseppet sem meglepő, hiszen az összes színpadias kellékkel rendelkezik, amik feljogosítják erre a kitűntető címre. Őserdővel borított hegykoszorú veszi körül, mely a hihetetlenül kék tengerből emelkedik ki, a fehér, homokos tengerpartot pálmafák szegélyezik. Rengeteg modern felhőkarcolót is találunk itt, a város körül húzódó hegyláncokon pedig valóságos luxusvárosok épültek. Persze nem minden ennyire idilli, gondoljunk csak a riói szegénynegyedre, a Morróra.

Rió azonban mindenkié. Nincs talán még egy hely a Földön, ahol az emberek ennyire tudnának mulatni. Amikor elérkezik a karnevál ideje, az egész ország átalakul hatalmas ünneplő tömeggé. A három legnagyobb brazil karnevál, a riói, a salvadori és az olindai rengeteg turistát vonz az egész világból. A riói karnevál eredete a 15. századig vezethető vissza. A négynapos össznépi mulatság leglátványosabb eseménye a szamba iskolák felvonulása, melyre már egy évvel korában elkezdik a felkészülést, válogatják a zenét, a kosztümöket.

A versenyben indulóknak 85 és 95 perc közötti lehet a bemutatójuk. A felvonulásokat az ún. Commissao da Frente-k vezetik, melyek régen az egyes iskoláknak a vezetőiből álltak, manapság azonban TV-sztárok és sztársportolók töltik be ezeket a szerepeket. Őket követik az alas-ok, a kosztümös csoportok. Ha nem a karnevál idején járunk ott, ne nagyon keressük a felvonulási utcát, mert nagy csalódásban lesz részünk. Ez ugyanis egy alig négyszáz méteres, beton lelátókkal övezett szakasz, ami egyébként Rió egyik legveszélyesebb negyedében, a Rosinhában van, ami csak a karnevál napjaira válik a világ legizgalmasabb pontjává.

Térjünk azonban vissza egy pillanatra a beach-ek világához. A város legismertebb strandja a Copacabana, emellett Riónak számos remek strandja van, mint a sokkal nyugodtabb és tisztább Ipanema, Flamengo, Botafogo vagy a parányi Arpoador. Ezek igazi vízi sportparadicsomok, egymást érik a szörfösök, vitorlázók. A brazil foci számára kiapadhatatlan utánpótlásforrást jelentenek ezek a helyek, ahol még a villanyfény alatt is rúgják a bőrt a kölkök. A futball nemzeti sport. Mindenki gyakorolja és ért hozzá. Még az is elképzelhető, hogy Puskás neve hallatán többen vágják rá, hogy magyar, mint a világ más pontjain együttesen.

Ha már élményeket gyűjteni röpültük át az óceánt, semmi esetre se menjünk úgy haza, hogy nem megyünk fel a Corcovadóra. Aki életében egyszer látta innen Rio de Janeirót, az pontosan tudja, hogy miért nevezik a világ egyik csodájának ezt a kétpólusú, lüktető várost.

A Corcovado 709 méterre magasodik a város fölé. A tetején álló 30 méter magas és közel 1000 tonna súlyú Krisztus-szobor a város jelképe. A hagyomány szerint széttárt karjai azt szimbolizálják, hogy a város szeretettel fogad minden utazót. A hiedelem szerint Krisztus védi is a város lakóit: ha a tenger felől veszély érkezne, karjait összezárva jelezné a baj érkezését. Sokféleképpen feljuthatunk: autóval, taxival vagy busszal, de a legszebb élményt a fogaskerekű biztosítja. A Krisztus-szobor lábánál millió ajándéktárgyárus kínálja szerencsét hozó portékáját. Akár babonás az ember, akár nem, itt azért mégis csak kell valami apróságot venni, vagy legalább szívünk nagy vágyát, kívánságát elsuttogni a szobor lábánál. Ez mégiscsak egy szent hely…

A város másik nevezetes pontja a Cukorsüveg-hegy (Páo de Agucar). Az 1300 m magas, tengerbe nyúló, kétpúpú Cukorsüveg-hegyre drótkötélpályán futó függőkabinokkal juthatunk fel. Ha elfogadnak egy tanácsot, ne az első nap menjenek fel ide, hanem miután már több helyen megfordultak a városban. Igazán nagy élmény lesz a város tetejéről letekinteni és felismerni azokat a helyeket, strandokat, ahol korábban már jártak. Pazar élményben lesz részük.

Közelről azonban Rió nem olyan csillogó és hangulatos, mint ahogy azt sokan elképzelik. A legtöbb szálloda, bár és étterem megrekedt a \'70-es, \'80-as évek színvonalán. Nagyon kevés igazán trendi helyet találni. Viszont mindenhol megkóstolhatjuk Brazília nemzeti italát, egy igen erős, tiszta, nyers rumot, a \"cachaça\" –t. Ha ezt az erjesztett cukornádból készül italt lime lével, cukorral és jéggel keverik össze, máris szürcsölhetjük a kedvelt koktélt, a \"caipirinha\"-t. Az alkoholmentes italok között a guarana a legismertebb, amellyel azonban kéretik óvatosan bánni, mert igen magas a koffeintartalma és jól megemeli az energiaszintet.

Az ország konyhaművészete igen változatos, területről területre más, hiszen mindenhol az határozza meg az étkezési szokásokat, hogy milyen indián népcsoport lakik ott, melyik európai ország szülöttei telepedtek le először, illetve hogy milyen közel fekszik folyókhoz, az óceánhoz vagy az őserdőhöz. De ha egy olyan ételt kellene mondani, amely leginkább kedvelt Rióban, akkor csak a feijoada jöhet szóba. Ez egy babalapú étel, amely napon szárított marhahúsból, füstölt kolbászból, disznófülből, -nyelvből és -farokból, fokhagymából és chili paprikából készül. Ezeket az összetevőket manióka liszttel sűrítik össze, majd párolt zöldleveles zöldségekkel és narancsszeletekkel díszítik.

Nem lehet elégszer felhívni az utazók figyelmét arra, hogy Brazíliában a közbiztonság katasztrofális. A turisták által leglátogatottabb helyeken gyakoriak a lopások, de előfordulnak fegyveres rablások is. Éppen ezért útlevéllel, repülőjeggyel, nagyobb összegű készpénzzel ne induljanak el sétálni, ha lehet ne viseljenek ékszereket, órát. Rio de Janeiróban pedig még a rendes kivilágítás ellenére sem tanácsos a Copacabana homoksávjára sötétedés után kimenni.

Lehetőleg ne tömegközlekedési eszközzel utazzunk. A taxik lényegesen biztonságosabbak, pláne ha utazás közben bezárjuk az ajtót.

No de elég a RIOgatásból. Ez a város egyedülálló a világon. Itt éjjel-nappal nyüzsgő élet folyik, híres tengerpartok, hangulatos éttermek és bárok csábítják az utazókat. Azok számára, akik ellátogatnak ide, kiderül, hogy miért is vált Rio de Janeiro Dél-Amerika szimbólumává.