Ha lehunyom a szemem és magam elé képzelem Balatonfüredet, millió szín sejlik fel előttem. Tompák és élesek, virítók és egymásba fordulók. Napsárga virágokat látok, mélán kígyózó szürkés sétányt, hófehér vitorlás hajókat, a Balaton vizének kékeszöld fodrait, lustán elnyúló fekete árnyékot, buja, zöld fát és bokrot, barna, pelyhes kiskacsát. És látok melegen mosolygó arcokat, szőkét, barnát, vöröset. És megannyi színes ruhába öltözött embert a vízbe rohanó fakó mólón. Ha nagyon fülelünk, halljuk is őket! A hangos kacajokat, barátok üdvözlését, a csobbanó vizet, a vitorlába belekapó szelet, a kintorna messze hangzó muzsikáját, a sirályok rikoltását, a hajók éles kürtjelzését...