Száraz tények
Vagy mégsem?
Szavazatoddal Te is befolyásolhatod, hogy ez a cikk bekerüljön-e a Kihagy6atlanok névsorába!
Ez az autó annak a korszaknak a tipikus – és egyik emblematikus – képviselője, amikor a gyárak azon versenyeztek egymással, hogy melyikük tud közveszélyesebb autót faragni a saját kiskategóriás, vagy alsó középkategóriás modelljéből. Olyan, ma is nagy kultusznak örvendő kocsik születtek ekkor, mint a Renault 5 Turbo, a Fiat Uno Turbo i. e., vagy éppen a VW Golf II GTI, vagy az Opel Kadett GSI. Mindegyiknek megvan a saját maga rajongótábora, amely szerint az ő kedvencük a legjobb, de a lényeg ugyanaz mindnél: Kicsi, könnyű karosszéria, betonkemény futómű, dögös optikai kiegészítők, és ami a legfontosabb: nagyon erős motor. Ráadásul mindez fapados kivitelben. A ma általánosnak mondható biztonsági és kényelmi extrák nem jelentettek több száz kilónyi pluszsúlyt, így a kocsik tömege alacsony maradhatott, és az ehhez párosuló lóerők már meglehetősen komoly menetteljesítményeket eredményeztek.
A 205 GTi 1984-ben került piacra. Az alapjául szolgáló 205-ös 1983-ban jelent meg, és pár kisebb benzines, és egy 1.8-as dízel erőforrással volt kapható. A GTi eleinte 1600 köbcentis motorral szerepelt a kínálatban, de 1986-ban debütált az 1.9-es verzió is. Mellette továbbra is megmaradt az 1.6-os GTi kisebb testvérnek. A modell történetében 1989-ben következett az első facelift, és természetesen a Gti-k is megkapták a magukét. Frissült a beltér, és a formaterv, de átfésülték a motorokat is. A típus továbbra is rendkívül sikeres maradt, így nem meglepő, hogy meglehetősen hosszú ideig, 15 évig maradt gyártásban. Az őt követő 206-os sportosított változata viszonylag hosszú ideig váratott magára, de végül 206 GT néven, nagy 2000 köbcentis motorral szerelt modell képében került piacra. A limitált szériás gép alulmúlta a várakozásokat.: erős volt, jól ment, de hiányzott belőle az a fajta keménység, ami az elődjét jellemezte. Inkább volt egy miniatűr granturismo, mint vérbeli utcai versenyző.
A GT után megint hosszú ideig csend, majd a vásárlók hőzöngésére reagálva piacra dobtak egy valóban sportos, kicsit durvábbra hangolt gépet, a 206 RC-t, de az igazi kemény mag még mindig a 205 Gti-t tartja etalonnak. Száznyolcvan lóerő ide vagy oda, sajnos az élmény kevésbé átütő, mert az ordas hangot belefojtották a szigorú zajemissziós normákba, és az EuroNCAP csillagokért beépített biztonsági ketyerék meg az utaskényeztető haszontalanságok által jelentett pluszsúly elvette a fürgeség élményét. A mostani 207-es RC a PSA-BMW közös fejlesztésű 1.6-os turbómotorjával (ilyen van a Mini Cooperben is) szintén egy ütős darab, de ugyanúgy messze van a 205 GTi-től mint a közvetlen elődje.
Na de a GTi: az a kocsi az iskolapéldája annak, hogy hogyan lehet egy effektíve átlagos kiskocsiból néhány kiegészítő segítségével olyan verdát alkotni, ami mellett még húsz év múlva is megáll egy valamirevaló autórajongó nyálat csorgatni. A szép, nagy felnik, a decens szélesítések, a díszléceken körbefutó piros csíkozás és a ködlámpás első spoiler láttán az ember a 205 T16-os brutál raliautóra asszociál folyton. (Az említett versenygép az azóta betiltott elmebeteg B-csoportba tartozott, fél tonna körüli önsúllyal, és 500 lóerő körüli teljesítménnyel.)
Menet közben mutatkozik meg igazán, hogy egy ilyen autóhoz szükséges kelléktár minden eleme megvan a 205-ösben. A kissé érces hangú motort bátran lehet pörgetni, és a rövid áttételű váltót sűrűn kapcsolgatva nagyon dinamikusan lehet hajtani a GTi-t. A gyárilag ültetett futóművel nem probléma a kanyarvétel, bár a kocsi hajlamos azért az alulkormányozottságra. A volán természetesen szervo nélküli, de – szerény véleményem szerint – még a két számmal nagyobb 405-ösből se hiányzik a szervo. Parkoláskor valóban gáz, de hát valamit valamiért. A 205-ös is nagyon jól terelgethető szervo hiányában is. Nem túl erőigényes, és meglehetősen pontos a kormánya.Horváth Péter