Száraz tények
Vagy mégsem?
Szavazatoddal Te is befolyásolhatod, hogy ez a cikk bekerüljön-e a Kihagy6atlanok névsorába!
Mondjuk ki bátran: a fene sem érti, hogy kerülhetett egy pszicho-thriller közelébe a korábban csak idétlenségeket (A keresztanya, Valami vadság) dirigáló Jonathan Demme, ám A bárányok hallgatnak címet viselő végeredményt látva inkább az a furcsa, hogy egy ilyen kvalitású direktor, hogy vállalhatott el korábban limonádékat. Persze, valahogy el kell kezdeni… Ahogy egy filmforgatást is számos egyeztetés, szereplőválogatás előz meg. Márpedig ebben az esetben egy sor sztár neve felmerült a két főszereplő kapcsán. Az FBI-újonc kapcsán Meg Ryan és Michelle Pfeiffer is szóba került, míg az igazi kihívást jelentő intelligens pszichopata esetében Jack Nicholson, Robert DeNiro, Patrick Stewart és Robert Duvall szintén rajta voltak a listán. Végül Jodie Foster és Anthony Hopkins kerültek egymással szemben a produkció legemlékezetesebb cella-jelenetei során.
A Szövetségi Nyomozóiroda egy sorozatgyilkost kerget – nem sok sikerrel. Jack Crawford, a dörzsölt vezető biztos benne, hogy a korábban bekasztlizott dr. Hannibal Lecter tudna segíteni az ügy felgöngyölítésében, ám a fokozott óvintézkedések közepette fogva tartott elítéltnek vajmi kevés oka akad az együttműködésre. Hacsak nem egy olyan ifjú, vonzó kolléganőt vet be, mint amilyen Clarice Starling. Igaz, az újonc nemcsak látványra figyelemreméltó, de szaktudás tekintetében is igen jók a mutatói. A két főszereplő első találkozása azonban kis híján kudarcba fullad, ám a film egyik fő mozgatórugója, a végtelenül művelt, komoly emberismerettel rendelkező, a normálistól azonban más értelemben is eltérő elítélt, s a keménynek tűnő, mégsem sebezhetetlen FBI-lány különös kapcsolata meglepő bravúrral veszi az akadályokat. Úgy tűnik, Lecter belemegy a játékba, ha Clarice ŐSZINTÉN válaszol a kérdéseire. Bár a szabály szerint az elöljáró nemhogy nem köteles válaszolni az elítélt által neki szegezett kérdésekre, de kifejezetten ajánlott az ilyen próbálkozásokat figyelmen kívül hagyni, ezúttal a "cél szentesíti az eszközt" mottó írja felül e törvényt. A kitárulkozás nehézségei mellett az idő sürgetése is komoly nyomást gyakorol a szövetségiek képviselőjére, ráadásul sosem lehet tudni, hogy Hannibal számára meddig izgalmas, vagy legalább érdekes e különös játszma…
A kétségtelenül erős történet véres és kegyetlen jelenetekkel egyaránt bír, mégsem pusztán ezek ténye repítette a filmet komoly korhatár-besorolás alá. A váratlan fordulatokban és a mesteri idegtépésben egyaránt gazdag produkció szinte biztos, hogy kevesebb rajongóval rendelkezne, ha nem a lovaggá ütött Anthony Hopkins brillírozna a kulcsfigura szerepében (a művész magyar hangja, Sinkó László szintén kiváló!), aki mellett bármilyen összeszedetten is játszott Foster kisasszony, csak másodhegedűse a filmnek. Ez persze cseppet sem jelenti azt, hogy ne aggódnánk érte (is)!Balajti Péter