Sajnos (vagy szerencsére?) olyan erősítőt még nem találtak fel, ami Berlinből Budapestig eljuttatja a hangot. Inkább szerencsére, mert barátomnak nincs hangja. Illetve van, de elég fals. Nem véletlenül mondják, hogy a szerelem minden akadályt legyőz, főleg ha van nálunk némi apró. Hősünk ugyanis bement egy pubba, és a juke-boxból kiválasztotta a lány kedvenc számát. Beindította a gépet, majd fölhívta a lányt. Szép gesztus, ugye?

Tudom, hogy vannak ennél bevállalósabb hősszerelmesek is, ráadásul nem mindenkit választanak el kilométerek vágyai tárgyától. Nekik ajánlom a valódi, hagyományos szerenádot. De ahhoz nagyon kell ám szeretni valakit, hogy ilyen kinyilatkoztatást merjünk tenni. A szerenád ugyanis akkor igazi, ha nem csak Júlia hallja, hanem az egész környék! De legalábbis a szomszédok. Kiss néni az elsőről, a harmadikon lakó Marady család, és Sükethék a földszintről. Régen, amikor még majdnem mindenki zeneileg képzett volt, saját maga adott szerenádot, saját hangszeres kísérettel, ezt később fölváltotta az, hogy egy zenekar húzta el a hölgy nótáját.

Manapság ezeken kívül két lehetőségünk van: vagy egyszerűen kiengedjük trokunkból a pacsirtát, vagy magnóról lejátszott alapra karaokézzuk rá a dalt. Bármelyiket is választjuk, készüljünk fel a méltatlankodó szomszédokra és előtte kössünk baleset- és életbiztosítást!