Egyiptom a legendák, ősi mítoszok, a megfejthetetlen titkok, a kimondhatatlan nevű fáraók és soha véget nem érő ásatások színhelye. „Tanuld meg tisztelni a régi kultúrát és Te is részévé válsz.” - az arab mondás Luxor vonatkozásában, mely várost Homérosz a száz kapu városaként említi, halmozottan is igaz. Ez a terület a világ egyik leglátogatottabb régészeti helyei közé tartozik. A Nílus partjai mentén szétszóródó szabadtéri múzeumok között található Luxor (az ősi Théba), a karnaki templomegyüttes, valamint az egy évszázaddal ezelőtt újra fölfedezett Királyok Völgye, az ókori Egyiptom felbecsülhetetlen régészeti kincseinek tárháza, amelynek teljes feltárása még mindig várat magára.

Nem egészen egy éve adta hírül a National Geographic, hogy érintetlennek látszó sírt fedeztek fel a Királyok Völgyében. A sírban hat szarkofág állt, bennük múmiákkal a késői 18. dinasztiából (i.e. 1567-1320 közötti időszakból), valamint nagyméretű tárolóedényekre is bukkantak. Ez volt az első ilyen jellegű felfedezés 1922 óta, amikor is Howard Carter megtalálta Tutanhamon mesés kincseket rejtő temetkezési helyét.

Mint az egyiptomi régészeti kutatások során oly gyakran, a felfedezés ezúttal is véletlennek volt köszönhető. Csakúgy, mint a karnaki templomegyüttes padlózata alól előkerülő Tije királynő (Tutankhamon fáraó nagyanyja) szobrára, erre is véletlenül találtak rá a szentélykomplexum kőalapzatának tisztítása közben. Úgy tűnik Egyiptom a véletlenek földje is.

A Királyok Völgyét, ahogy azt a fáraók is nevezték, egy magányos völgybe elrejtve találjuk. Azt a célt szolgálta anno, hogy múmiáikat és gazdagságukat az örökkévalóságig megőrizzék. Théba ősi városának részeként a Völgy csaknem az összes, a 18., 19. és 20. dinasztia királyainak, (i.e. 1539 -1075) nyughelyeként szolgált. Az évezredek alatt a sírokat sajnos többször kirabolták. A völgy egy évszázaddal ezelőtti feltárása során kapott szárnyra a "Fáraó átka" néven elhíresült legenda. Tutanhamon sírjának felfedezése pillanatában Carter kanáriját ugyanis egészben lenyelte egy kobra. A helyiek szerint a gyermek fáraó azóta is bosszút áll mindazokon, akik megzavarják örök álmát. A legendát öt hónappal később Lord Carnarvon, Carter pártfogójának halála csak megerősítette. Delíriumos állapotában egy madárral viaskodott, amely az arcát szaggatta. Halála pillanatában, Kairó összes fénye kialudt. Ugyanakkor egy nem is olyan régi kutatás szerint, a sírt feltáró mintegy 25 nyugati kutató megélte a 70 évet – adta hírül a National Geographic. Ez is csoda és legenda - vagy szemfényvesztés -, mint szinte minden Egyiptomban.

No de ne ragadjunk le a Királyok Völgyénél, hiszen nem is olyan messze, majd' egyóra járásnyira, vár minket Ámon-Ré napisten csodaszép szentélye, Karnak közelében. A karnaki templomkomplexum az ókori Egyiptom egyik leghíresebb épületegyüttese, a világ legnagyobb ókori vallási jelentőségű helye. Az ókorban Ipet szutnak ('kiválasztott hely') hívták. Mai nevét Al-Karnak faluról kapta, ami mellette található. Mintegy 2,5 kilométerre található Luxortól, a Nílus partján. Közöttük a környék szinte teljesen beépült, így a gyanútlan szemlélődő nemigen tudja eldönteni, hol kezdődik az egyik és hol ér véget a másik. Luxorból busszal, konflissal is ki lehet ide jutni, de a pazar látvány, mely utunkat kíséri, megér egy kis sétát is.

Karnak több mint száz hektáron terül el és három nagy, elkerített templomkörzetet, valamint több kisebb templomot foglal magába. A három templomkörzetből Ámon-Ré főistené a legnagyobb, ettől délre felesége, Mut temploma áll, mellyel kosfejű szfinxekkel szegélyezett felvonulási út köti össze a napisten házát. Északabbra Théba Ámon előtti főistenének, Montu hadistennek a temploma áll.

A teljes építkezés mintegy 30 fáraó uralkodása alatt zajlott, ez mintegy két évezredet ölel fel, a Középbirodalomtól egészen a görög-római korig. Valamennyi fáraó hozzátett valamit, így dinasztiánként változott a képe. Gyakran az elődök által építtetett remekműveket az utódok csak alapul használták és ráépítkeztek. Kosfejű szfinkszek és 23 méter magas oszlopok között sétálhatunk be a romterületre. A gigantikus szobrok, obeliszkek, torzók, falmaradványok között az emberek aprócska hangyaként bóklásznak ámuldozva. Annyi itt a látnivaló, hogy a részletekre egyszerűen nincs idő. Ha megfogadnak egy tanácsot, becsukják a kezükben szorongatott útikönyveket, és meg sem próbálják kőről kőre, obeliszkről obeliszkre egyesével megfejteni, vajon éppen mi előtt haladnak el. Hiábavaló vállalkozás lenne. A részletek itt egyszerűen megölik egymást. Minden csodaszép, és minden évezredes titkokat őriz. Épp elég csak belegondolni, hogy hajdanán fáraók és fáraónők sétáltak ugyanitt... Egyszerűen csak gyönyörködjenek önfeledten a látványban!

A hajdan nyüzsgő Thébából mára csak Luxor és Karnak maradt meg. A többit elfedte a homok és a feledés fátyla.