Jean Valjean összesen tizenkilenc sanyarú évet töltött börtönben, mert valamikor betört egy ablaküveget, és elvitt egy kenyeret. Komor lélekkel jött ki a fegyházból. Természetétől fogva nem volt lázadó, a börtönben került szembe a társadalommal. Szívében egyre több gyűlölet halmozódott föl, úgy érezte, Istenbe vetett hite megingott.

Victor Hugo a francia romantika legnagyobbja, még életében az emberség, a szabadság, a köztársaság jelképévé vált. Kedveli a monumentalitást, a történelmi eseményeket felejthetetlen freskókban ragadja meg, az olvasót látványos tájleírásokkal, bőséges szóáradattal, bravúros borzalmakkal ragadja el. Ő maga is monumentális, mint Jean Valjean, fizikai értelemben elképesztően nagy és még annál is többet evő ember volt. Ezzel egyenes arányban fáradhatatlanul ontja magából a bő szavakat, verseket, drámákat, regényeket, tanulmányokat. Hősei nem királyok, lovagok, történelmi személyek, hanem kisemberek, akiket a halhatatlanok sorába tud emelni, önmaga mellé a Pantheonba, ahová halálakor hétmillió francia kísérte el. A csodákban nem hívő emberek stilizált jellemének, a sötét kontraszt eszközével éles fénybe emelt sorsok és emberi jóságok mesélője.

A történeti-bűnügyi regény enciklopédikus mű. A cselekmény a restauráció korában játszódik, a történelem a waterlooi csatától az 1832-es felkelésig ível. E korszak társadalmáról pontos képet kapunk, főleg az elnyomott népről, amelyet félrevezetnek és megtipornak, a hamis szociális rendben pedig a szökött fegyenc és a prostituált képviseli az erényt. Az izgalmas fordulatok csúcspontjai, amikor a hősök a megbánás, vezeklés és megtisztulás önkéntes útját választják. Ezen a tisztítótűzön a végén még a mesés gonoszságú Javert rendőrkopó is átesik, bizonyítva ezzel, hogy szerepe nem merül ki abban, hogy sötét feketeségével a főhős Jean Valjean jóságának ragyogását erősítse. A regény realista társadalomkritikai elemei ezen a ponton háttérbe szorulnak. Egy tiszta, szép szerelem is helyet kap a regényben Marius és Cosette vonzalmának történetében, de a nagy mű mindenekelőtt a nyomorultak eposza, így a harag elsöprő jelenléte mellett a szerelemé kevéssé fölkavaró.

A Nyomorultak tiltakozás az igazságtalanság és szegénység ellen. Jean Valjean méltatlan meghurcoltatása, valamint a prostituált és áldozatos anya, Fantine szegénysége ellen, nem utolsó sorban pedig a legendás figurává emelkedett Gavroche szenvedéseire irányítja a figyelmet, aki az utcagyerekek sorsát példázza.